Részlet a könyvből: Nagy-gődi Geődhy Dániel mikor délben hazanézett az egyetemről, két levelet talált a hónapos szoba asztalán. Az egyik levél borítékján tenyérnyi piros pecsét díszlett a Geődhyek címerével. Szólott pedig ez a levél a következőképpen: - Édes jó fiam! Örömmel olvastam ki legutóbbi leveledből, hogy szorgalmasan készülsz a szigorlatodra. Csak tanulj édes fiam, külömb ember lesz belőled, mint az apád. Csak sohse tiltakozzál, tudom én, hogy igazam van. Lump voltam, könnyelmű ember voltam világéletemben. Ha engem be nem dobott volna a mindentudó Isten a Geődhyek közé, ma nem kellene leckeóráikat adnia az utolsó Geődhynek. Hej, ha nekem előbb megjött volna a jobbik eszem! Ha én most ülhetnék belé a régi dominiumba! Mert hidd el édes fiam, hogy nagyon megváltoztam már. Olyannyira, hogy most a komoly munkára adtam magamat. No ne ijedj meg, azért nem hozok szégyent rád. Nem lett belőlem kasznár, téglahordónak se állottam be.
Katt rá a felnagyításhoz
