Vámbéry Ármin: A magyarság keletkezése és gyarapodása epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
A magyar történetírók nézete, hogy a besenyő a magyarnak édes testvére volt, helyes ugyan, azonban e rokonság nem vonatkozhatik a szónak tágabb értelmében vett magyarokra, hanem csak azon magyarokra vagyis törökökre, a kik Árpáddal érkeztek hazánkba. Ezzel új és hatalmas bizonyítékot nyerünk a magyar nép keletkezéséről való elméletünk helyességére nézve, mert ha a besenyők a magyarokkal általában olyan közeli rokonságban, szinte egy testből egy vérből valók lettek volna, hogyan történt és hogyan volt lehetséges, hogy mindenütt megkülönböztetik a magyaroktól és hogy külön levő és amattól elválasztott nemzetiségül említik? Nemcsak olyan korán, mint a XI. század kezdetén, például Sz. Bruno útleírásában, a ki Pezenegos crudelissimos-t említ, nemcsak a zastyi oklevélben (1067.), a melyben az apátság őrségének említésében XXX equites, XX Ungari és X Bisseni fordul elő, hanem egyáltalában mindenütt, a hol hitelre méltó történeti kútfők vannak előttünk, a besenyők és magyarok e megkülönböztetése kimutatható; sőt a besenyők ivadékai, holott apáik a magyarságba már beolvadtak, még évszázadokkal később is büszkén tartották meg szűkebb nemzetiségöket vitézségök czímeül. A megfejtés tehát valóban szembeszökő. A besenyők valósággal édes testvérei voltak a magyaroknak, de nem országunk régibb, ugor-török vegyülékből származott lakosainak testvérei, a mely lakosok csak később vették fel a magyar nevet, a mit az Árpáddal együtt honunkba jött besenyők is megtettek, holott a később, vagyis a hódítóknak meg az avar maradványoknak egybeolvadása után időről-időre honunkba érkezett besenyők külön ethnikai nevöket megtartották és idő jártával szintén beleolvadtak a magyarság zömébe.
A magyar történetírók nézete, hogy a besenyő a magyarnak édes testvére volt, helyes ugyan, azonban e rokonság nem vonatkozhatik a szónak tágabb értelmében vett magyarokra, hanem csak azon magyarokra vagyis törökökre, a kik Árpáddal érkeztek hazánkba. Ezzel új és hatalmas bizonyítékot nyerünk a magyar nép keletkezéséről való elméletünk helyességére nézve, mert ha a besenyők a magyarokkal általában olyan közeli rokonságban, szinte egy testből egy vérből valók lettek volna, hogyan történt és hogyan volt lehetséges, hogy mindenütt megkülönböztetik a magyaroktól és hogy külön levő és amattól elválasztott nemzetiségül említik? Nemcsak olyan korán, mint a XI. század kezdetén, például Sz. Bruno útleírásában, a ki Pezenegos crudelissimos-t említ, nemcsak a zastyi oklevélben (1067.), a melyben az apátság őrségének említésében XXX equites, XX Ungari és X Bisseni fordul elő, hanem egyáltalában mindenütt, a hol hitelre méltó történeti kútfők vannak előttünk, a besenyők és magyarok e megkülönböztetése kimutatható; sőt a besenyők ivadékai, holott apáik a magyarságba már beolvadtak, még évszázadokkal később is büszkén tartották meg szűkebb nemzetiségöket vitézségök czímeül. A megfejtés tehát valóban szembeszökő. A besenyők valósággal édes testvérei voltak a magyaroknak, de nem országunk régibb, ugor-török vegyülékből származott lakosainak testvérei, a mely lakosok csak később vették fel a magyar nevet, a mit az Árpáddal együtt honunkba jött besenyők is megtettek, holott a később, vagyis a hódítóknak meg az avar maradványoknak egybeolvadása után időről-időre honunkba érkezett besenyők külön ethnikai nevöket megtartották és idő jártával szintén beleolvadtak a magyarság zömébe.
Hasonló termékek
