Arany Jánost és Petőfi Sándort, a magyar költészet két óriását szoros barátság fűzte egymáshoz 1847 februárjától – attól a naptól, amikor Petőfi elolvasta a Toldit – 1849 júliusáig, Petőfi haláláig. Kettejük levelezésében, ahogy Illyés Gyula írta Petőfiről szóló könyvében, „a magyar irodalom legszebb férfibarátsága kezdődik. Regény sem ábrázolt még úgy önfeláldozást, önzetlenséget, mint amilyen e két ember egymásnak s egymásról rótt írásában felénk árad. Levelezésük a világirodalomban a legtökéletesebb alkotás két férfi egymás iránt való vonzalmáról.” Ebben a szűk két és fél évben több mint hatvan levelet váltanak, és ezekben irodalmi, politikai, hazafiúi hitvallásuk mellett magánéletük számtalan bensőséges pillanata is feltárul. A magyar irodalom és történelem e rövid, ám annál ragyogóbb fejezetét tükröző levelezés Gáspár Sándor és Hirtling István tolmácsolásában szólal meg.
