– Kotty, kotty, kotty, kotty, kotty, kotty, csirkéim, hol vagytok? – nézettkörül ijedten az udvaron.– Itt, itt, itt, itt, itt – csipogott ijedten a két kis szófogadatlan. Tyúkanyóijedten futott a vályúhoz.– Hát ti hogy kerültetek a vízbe, haszontalanok? – kérdezte szaporán,s már bontogatta a kosarából a kaszanyűgvirág hosszú szárát, hogy hátrakössevele a kiscsirkék sarkát, mikor hirtelen megszólaltak:– Fürdöttünk, anyuka – füllentette Búbos.– Melegünk volt, anyuka – tódította Kendermagos.– No, jól van – szedte őket a szárnya alá Tyúkanyó. – Már azt hittem,összevesztetek. De azért nem értem ám, mit kerestetek a vízben! Jóravalócsirke a porban fürdik, nem a vízben. Libának való az ilyen ostobamulatság.
Katt rá a felnagyításhoz
