Dsida Jenőt a kritika, az irodalomtörténet több ízben is felfedezte, kiemelkedő versértők állították nem egyszer róla, hogy századunk legnagyobbjai közé tartozik, hogy leheletfinom, játékosságot és tragikumot, rokokó bájt és egzisztenciálisan mély vallásos érzést, könnyed-derűs erotikát és szinte fájóan erős magyarságtudatot vegyítő-variáló-szintetizáló költeményei sokszor Csokonai és József Attila közelébe emelik, ám a versolvasó nagyközönség szemében mindmáig nem kapta meg a neki kijáró rangot-népszerűséget. Ez a kicsiny kötet legszebb verseiből, legnagyobb teljesítményeiből (Circum dederunt me; Nagycsütörtök; Amundsen kortársa; Miért borultak le az angyalok Viola előtt; Hulló hajszálak elégiája; Csokonai sírjánál; Psalmus Hungaricus stb.) tartalmaz csokorravalót: alkalmas hát arra, hogy újabb és újabb híveket szerezzen a költőnek. (Legeza Ilona)
