Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az e-Könyvből:
A következő napokon még erősebb sajtó alá került az érzékenységem.
A cselédek egykedvűen fogadtak. Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak az udvaron. Legfeljebb ha annyi érdekelte őket, hogy előkelő származású vagyok-e, és hogy várok-e váltságot.
Amint megtudták, hogy apám mezítláb jár, és hogy soha senkinek eszébe nem jut az én kiváltásom, megvetően néztek reám. Ilyen megjegyzéseket hallottam:
- A kezed ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.
A másik:
- A haját szagosítja ez. Kopi, gondoskodjál reggel mandulatej mosdóvízről.
Az említett Kopi vízhordó és tűzőr mindenes volt. A vizet csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony keze alá.
A harmadik:
- Ugye, te nem háltál otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.
És röhögtek.
- Embertársaim - kérleltem őket -, mindenkor örülök, ha vidámultok rajtam. Csak ne rosszakarattal tréfálkozzatok velem, ne gonoszul. Szolgája vagyok az uramnak, de nektek is szolgátok leszek, ha türelemmel néztek reám.
Egy percre elhallgattak. Azután a vízhordó szólalt meg először (akinek mindig tréfára állt a bajusza):
- Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?
- Tud ez mindent - szólt közbe a horgas orrú cseléd -, ahogy az úrnak elmondta, hogy mit tud, csuda volt, de köszönni mégse tudott.
Erre megint vidámkodtak rajtam.
A következő napokon még erősebb sajtó alá került az érzékenységem.
A cselédek egykedvűen fogadtak. Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak az udvaron. Legfeljebb ha annyi érdekelte őket, hogy előkelő származású vagyok-e, és hogy várok-e váltságot.
Amint megtudták, hogy apám mezítláb jár, és hogy soha senkinek eszébe nem jut az én kiváltásom, megvetően néztek reám. Ilyen megjegyzéseket hallottam:
- A kezed ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.
A másik:
- A haját szagosítja ez. Kopi, gondoskodjál reggel mandulatej mosdóvízről.
Az említett Kopi vízhordó és tűzőr mindenes volt. A vizet csak az udvarról hordta a konyhába, a lajtból, a szakácsasszony keze alá.
A harmadik:
- Ugye, te nem háltál otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.
És röhögtek.
- Embertársaim - kérleltem őket -, mindenkor örülök, ha vidámultok rajtam. Csak ne rosszakarattal tréfálkozzatok velem, ne gonoszul. Szolgája vagyok az uramnak, de nektek is szolgátok leszek, ha türelemmel néztek reám.
Egy percre elhallgattak. Azután a vízhordó szólalt meg először (akinek mindig tréfára állt a bajusza):
- Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?
- Tud ez mindent - szólt közbe a horgas orrú cseléd -, ahogy az úrnak elmondta, hogy mit tud, csuda volt, de köszönni mégse tudott.
Erre megint vidámkodtak rajtam.
Hasonló termékek
