Esti Kornél egyik legszebb kalandja az a különös villamos utazás, amely egyszerre hétköznapi és megrázó. Hétköznapi, mert reálisan számol be az útról, és megrázó, mert minden mondatában viszolyogva érezzük, hogy ez az út jelképe az emberi életnek, amely sok küszködésben és kevés örömben telik el, és amikor hőse végre kényelmes, ablak melletti üléshez kerül, és élvezni szeretné a látványt - a végállomás (a halál) következik. Így lesz súlyossá, telik meg mély és fájdalmas tartalommal a befejezés két tőmondata: "Elmosolyodtam. Leszálltam." (Legeza Ilona)
Katt rá a felnagyításhoz
