Hevesi Sándor: Amit Shakespeare álmodott epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Mit jelent Shakespeare a huszadik században és a huszadik századnak? Termékeny oltóága-e ma is a drámának? Hat-e még ma is a költőkre? Él-e még igazán, s ha él, mit jelent a mának szellemi, irodalmi és színházi síkján? Van-e a huszadik századnak saját, külön Shakespeare-je?
Ugyanezek a kérdések Dantéval szemben például egyszerűbben hangzanak, és nem sűrűsödnek problémává. Dante a középkori lelkiségnek páratlan és egyetlen gót katedrálisa, amelynek nagy számmal vannak búvárai, tudósai, művészei, hivői és zarándokai. Itt biztos körvonalak és tiszta határvonalak rajzolódnak fel minden kérdés nyomán, Shakespeare egészen más jelenség. Nem katedrális, nem elefántcsonttorony, nincs elszigetelve, sem körbezárva, nem rejtett gyalogösvények visznek hozzá, hanem széles és nyílt országutak. A huszadik századnak több mint egyharmadán estünk túl, a legválságosabb emberöltőn, a legtüzesebb poklon, amely valaha rászakadt az egyetemes emberiségre, s még a mai vonagló vagy tán vajúdó időkben is Shakespeare szinte megfoghatatlanul aktuális. A régi, “klasszikai” drámairodalomból a mának színházaiban ő úgyszólván az egyetlen “aktív” tétel. Hamlet, jó előadásban, ma is pénztári siker, kongeniális dán királyfival főnyeremény a vállalkozónak. Londonban egy Gielgud nevű fiatal színész, aki pedig inkább neuraszténiás, mint nagyszabású, hónapok óta hetenként nyolcszor játssza a szerepet - zsúfolt házak előtt -, ami túl a művészeten mint sport-teljesítmény is díjat érdemel. Párizs az egyetlen a világvárosok között, ahol a nemzeti klasszikusok, Corneille, Racine, Molière, Musset, Victor Hugo ma is szerves alkatrészei és jövedelmező számai a játékrendnek, de még Párizsban is feltűnő jelenség Shakespeare színpadi térhódítása éppen a huszadik században.
Mit jelent Shakespeare a huszadik században és a huszadik századnak? Termékeny oltóága-e ma is a drámának? Hat-e még ma is a költőkre? Él-e még igazán, s ha él, mit jelent a mának szellemi, irodalmi és színházi síkján? Van-e a huszadik századnak saját, külön Shakespeare-je?
Ugyanezek a kérdések Dantéval szemben például egyszerűbben hangzanak, és nem sűrűsödnek problémává. Dante a középkori lelkiségnek páratlan és egyetlen gót katedrálisa, amelynek nagy számmal vannak búvárai, tudósai, művészei, hivői és zarándokai. Itt biztos körvonalak és tiszta határvonalak rajzolódnak fel minden kérdés nyomán, Shakespeare egészen más jelenség. Nem katedrális, nem elefántcsonttorony, nincs elszigetelve, sem körbezárva, nem rejtett gyalogösvények visznek hozzá, hanem széles és nyílt országutak. A huszadik századnak több mint egyharmadán estünk túl, a legválságosabb emberöltőn, a legtüzesebb poklon, amely valaha rászakadt az egyetemes emberiségre, s még a mai vonagló vagy tán vajúdó időkben is Shakespeare szinte megfoghatatlanul aktuális. A régi, “klasszikai” drámairodalomból a mának színházaiban ő úgyszólván az egyetlen “aktív” tétel. Hamlet, jó előadásban, ma is pénztári siker, kongeniális dán királyfival főnyeremény a vállalkozónak. Londonban egy Gielgud nevű fiatal színész, aki pedig inkább neuraszténiás, mint nagyszabású, hónapok óta hetenként nyolcszor játssza a szerepet - zsúfolt házak előtt -, ami túl a művészeten mint sport-teljesítmény is díjat érdemel. Párizs az egyetlen a világvárosok között, ahol a nemzeti klasszikusok, Corneille, Racine, Molière, Musset, Victor Hugo ma is szerves alkatrészei és jövedelmező számai a játékrendnek, de még Párizsban is feltűnő jelenség Shakespeare színpadi térhódítása éppen a huszadik században.
Hasonló termékek
