A szerző keveset publikáló, remek prózaíró. Nem ír sokat, de mert született író, ha mégis ír, biztosak lehetünk benne, hogy azt érdemes olvasni. Ez a mostani munkája egy 18. század végi környezetbe helyezett krimi, egy izgalmas„ügynök”-könyv. Avatott olvasónak – és ki nem az? – már csak a nyelve, ez a részben valós, részben nagy leleménnyel teremtett régi nyelv is üdítő, az alakok pedig olyan markánsak, hogy szinte azt érezzük, hogy bozontos szakállukba, rongyos vagy díszes gúnyájukba, malaclopójukba tudnánk markolni.Hogy mi is ennek a remek könyvnek a témája? Mi lenne? Ami minden regényé. Szeretet, szerelem, születés és halál. Álnokság, alattomos ármány, emberi tisztesség és alávalóság. Besúgás, és a besúgás elleni védekezés. Ja, és el ne felejtsük azt, ami a legkevésbé fontos, ami önmagában köztudottan semmit sem ér, mégis minden miatta, érte és általa történik: a pénzt. A regény Appendixe, vagyis hogy toldaléka (utószava vagy vakbele?) igen rövidke, mégis beszédes: „Jelentésem végén nagy tisztelettel kérem a Rendőrfőnök Urat, postafordultával az eddigi munkámért járó illetményt megküldeni szíveskedjék, mert az eddigiek igen sok pénzt elvittek, erősen szűkölködöm.”
Katt rá a felnagyításhoz
