Az írónak testközelből kell ismernie a szavakat, kézbe kell venni őket, fogdosni, mit lehet velük csinálni, mit engednek magukkal, hogyan öregszenek, fásulnak el vagy kezdenek el hirtelen gügyögni, épp milyen a kedvük, milyen lábbal keltek föl, babusgatni kell őket és olykor üvöltözni velük, vagy ők babusgatnak és ők üvöltöznek. A szavak szivárványzása nemcsak térbeli, hanem időbeli is. A szavaknak idejük van, vagy másképp: idő van a szavakban, a mi időnk, a használóké, a mi történelmünk, mi magunk. Esterházy Péter, író. A hetvenes-nyolcvanas években novelláival és regényeivel az ún. "új próza" egyik legfontosabb megteremtője lett, és mára egyike azoknak a kortárs magyar íróknak, akik külföldön is széleskörű elismertségnek örvendenek. Műveit több mint 20 nyelvre fordították le, s olyan rangos nemzetközi díjakkal tüntették ki, mint a közép-európai íróknak odaítélt Vilenica-díj, a Római Irodalmi Fesztivál Díja, az Ordre des Arts et des Lettres, a Björnson-díj, az európai irodalomnak járó Osztrák Állami Díj és a Herder-díj. Magyarországon sok száz kritika, tanulmány jelent meg a műveiről, s többek között a Soros Alapítvány Életműdíjával, Kossuth-díjjal és Magyar Irodalmi Díjjal jutalmazták. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, az Académie Européenne des Sciences, des Arts et des Lettres és az Akademie der Künste tagja. Budapesten él feleségével és négy gyermekével.