A Fuimus című regénye már a legteljesebb pesszimizmussal szemléli az életre képtelen magyar úri osztályt. Remény csak az életerős parasztságban van. Közben az író úgy marasztalja el osztályát, hogy szereti, és gyászolva veszi tudomásul elkerülhetetlen végzetét. Egészen addig Csiky Gergely regényében, a Sysiphus munkájában volt ilyen elkerülhetetlen, szükségszerű végzet a magyar úri osztály lehanyatlása. De Justh szélesebb történelmi körképben mutatja be ezt a szükségszerűséget, és itt a lehanyatló mellett feltűnik a parasztság mint jövendő.
