Halasi Miklós: Verseim

Sok verset írtam lovagkoromban,

Két-három év, ami ellobban

Bármely ember életében,

De meghatározó volt az enyémben,

Tele romantikával és szenvedéssel,

Gondolatokkal, évődéssel.

Húsz sem voltam, s bohó,

Szerelmesen naiv rímfaragó.

A világ sokat változott azóta,

Felnőttem már nagyobbra,

S nem írok már rímeket,

Kevesebbet szenvedek.

De a szerelem egy ilyen műfaj,

Lesz belőle több ezer sorral,

Így múlt el a fiatalságom,

Egy romantikus birodalom.

Ne várj mély rímeket,

Csak hétköznapi életet,

Nincsenek mély gondolatok,

Csak az, amit adhatok:

Fiatalkori önmagamat,

Akkori lovagkoromat.