A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet. Máté Gábor előadásában 1 mp3 cd 600 perc
Az 1927-ben publikált A pusztai farkas mellett a svájci német író legismertebb és legközkedveltebb regénye kétségtelenül az öt évvel korábban megjelent Hindu rege alcímű Sziddhárta. A könyv mintegy eggyé forrasztja a vallásokat, ám ugyanakkor felül is emelkedik rajtuk, miképpen a regény vége felé a főhős is kifejti, hogy az Egy (isten, szeretet, egység vagy végső harmónia) megtalálásakor megszűnnek a tanítások közötti különbségek, a valóságot tökéletlenül leíró szavak értelmüket vesztik. Vagyis a történet végső soron Sziddhárta lassú megvilágosodását meséli el, üzenete pedig egyfajta válasz: kiútmutatás az első világháború utáni civilizációs csömörből, a nyugati kultúrán eluralkodó borúlátásból. A nirvánát kereső főhős előbb a szent emberek közé áll samanaként, majd kudarcát látva a városba indul, hogy ott egy kurtizántól és egy kereskedőtől tanuljon az életről, a játékról, ám mindkét alkalommal be kell látnia, hogy a bölcsesség másoktól el nem sajátítható, az élettapasztalatok ellenben, bármily keservesek vagy bűnösek is legyenek, hozzásegítenek a valódi tudás elsajátításához. Ezzel azonban - ama felismeréssel, hogy az időben, mint egy folyton változó, mégis állandó egységben, minden egybefolyik, minden létező, akár egy kődarab is, sorsok végtelen sorát foglalja magában -, végül egy révész és a folyó ajándékozza meg Sziddhártát, aki maga is három alakban - egyfajta vallások feletti szentháromságként - jelenik meg a regényben. A mű ily módon reményt ad, az illúzióvesztésbőli kilábalás lehetőségét sugallja, ám egyúttal azt is tudatosítja az olvasóban, hogy a világ feltétlen elfogadása, a gőgünktől és hiú tudásszomjunktól való megszabadulás nélkül lehetetlen a megvilágosodás - mindez pedig egyre valószerűtlenebb (mégsem elképzelhetetlen) célként tűnik fel egy elanyagiasodó, a látszatvilágban elmerülő társadalom tagjainak. Ma is értékes, szellemi-lelki táplálékkal teli, mondhatni: kötelező olvasmány tehát Hesse egyik első kiforrott regénye, mely a mai napig érvényes gondolatokat vet fel számunkra, a huszonegyedik századba átlépett nemzedék számára is.
