Gelléri Andor Endre vérbeli elbeszélő. Élesen elválik a háború utáni magyar irodalom népes epikus-csoportjától. Vaskosan plasztikus naturalizmusa fölött izgató, különös módon libegnek a tündérmesék álomfényei, keményen vésett témáinak tárgyiasságán rejtélyes líra bugyog. A rutin virágkorában - naivul és igézően - barbár frisseséggel ragyogó művészi szerszámokat teremtett, s kiformált egy tökéletesen egyéni, újszerű epiko-lirikus attitüdöt. Remekeit novellái közt lelni; e műfaj történetében szines szerep várja. Figuráit a külváros kispolgáriasodó proletárjai közül emeli napvilágra, meleg, valóságos élmények erős füszerével táplálva irói képzeletét.
