Nem volt Szépné rossz színésznő, mert semmilyen színésznő sem volt. Csak gyönyörűségesen szép volt és súgó után elmondott minden szerepet. És ezt is hogyan! Könyv nélkül semmit sem tanult meg, megvárta, míg a súgó elmondott egy mondatot és azt utána mondta. Ha nem hallotta a súgót, kitöltötte a közöket ilyenformán: Éhem, hm, izé, osztán és ehem. A-t és á-t a világért sem mondott volna, mert ezt póriasnak tartotta. Atyám helyett etyémet, páva helyett péveet mondott. Sohasem beszélt hangosan, mert akkor nem hallotta volna a súgót és ugyanabból az okból gyorsan sem beszélhetett soha. De olyan szép volt, hogy a közönség beérte a szépségével és el sem képzelte, hogy a színészet más is lehet, mint amit Szépné tud. Ehhez járult még, hogy mindenható volt az intendáns révén, aki elől az urának el illett kotródni hazulról. Az ízléséhez azonban hű maradt, mert mind a kettő bibircsós képű és ótvaras fejű volt: az intendáns is, meg az ura is. A szerepeket is ez az asszonyság osztotta. Ki is volt kötve a szerződésemben hangsúlyozottan, hogy segédszínésznő leszek. Csak éppen a szokásos „bemutatkozásra“ választhattam egy „fellépő" szerepet.
Katt rá a felnagyításhoz
