Donald MacKenzie: Skót regék, legendák és mítoszok
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Nekünk, magyaroknak és magyar nyelven beszélőknek, különös csemege ez a skót legendárium. Nemcsak azért, mert magyar fordításban először olvashatók ezek a népmesék, regék és mondák, hanem azért is, mert egy, a mi kultúránktól, regéinktől, tájainktól oly távoli világba csöppenünk. És furcsaságai ellenére mégis, lelkünkhöz oly közeli ez a mesevilág. Különlegességét és szokatlanságát az eleink számára megmagyarázhatatlannak tűnő természeti jelenségek adják, a vad tenger, és az abban elszórt szigetek és a körülöttük kialakuló örvények, melyek közül a Corry-vreckan egy ma is létező óriás szörnyeteg, a maga harminc méteres átmérőjével.
A sodródó zöld sziget legendájában a ma Hirta szigetnek nevezett, és Skócia partjaitól nyugatra, mintegy nyolcvan kilométerre fekvő kicsiny szigetcsoport fedezhető fel, melynek hajdani felkeresése a fejletlen navigációs módszerekkel bizony olybá tette a sziget megtalálását, mintha az valóban ide-oda sodródna a tengerben.
Ám a skót felföld is tele van természeti rejtélyekkel. Tavaszonként a szinte semmiből lecsapó hózáporok, vagy a skót Felföld felől érkező jegyes szelek megmagyarázhatatlan jelenségként jelentek meg az istenfélő népek előtt. Ám talán minden jelenség közül a sarki fény, a maga villódzásával, csöndjével és az éjszakai égboltok megfestő ragyogásával lehetett a leginkább félelmetes jelenség. Nem csoda, hogy a regékben a villódzó kék és zöld nyelvek, mint hatalmas harcosok világverő küzdelmei öltöttek emberi formát, s szerveződött köréjük egy olyan mitológia, mely ma is erősen hat mindenkire.
Olvassák szeretettel és áhítattal Donald MacKenzie gyűjtését, amelyet nagy örömmel bocsátunk olvasóink szeme elé.
S hogy az olvasás élményét növeljük, számos helyen olyan hivatkozásokat tettünk a lábjegyzetekbe, amelyek segítenek megérteni azt, hogy milyen környezetben is éltek a skót ősök, és miként hathatott rájuk ez a vad, mégis pompás és gyönyörű táj:
a fordító
A sodródó zöld sziget legendájában a ma Hirta szigetnek nevezett, és Skócia partjaitól nyugatra, mintegy nyolcvan kilométerre fekvő kicsiny szigetcsoport fedezhető fel, melynek hajdani felkeresése a fejletlen navigációs módszerekkel bizony olybá tette a sziget megtalálását, mintha az valóban ide-oda sodródna a tengerben.
Ám a skót felföld is tele van természeti rejtélyekkel. Tavaszonként a szinte semmiből lecsapó hózáporok, vagy a skót Felföld felől érkező jegyes szelek megmagyarázhatatlan jelenségként jelentek meg az istenfélő népek előtt. Ám talán minden jelenség közül a sarki fény, a maga villódzásával, csöndjével és az éjszakai égboltok megfestő ragyogásával lehetett a leginkább félelmetes jelenség. Nem csoda, hogy a regékben a villódzó kék és zöld nyelvek, mint hatalmas harcosok világverő küzdelmei öltöttek emberi formát, s szerveződött köréjük egy olyan mitológia, mely ma is erősen hat mindenkire.
Olvassák szeretettel és áhítattal Donald MacKenzie gyűjtését, amelyet nagy örömmel bocsátunk olvasóink szeme elé.
S hogy az olvasás élményét növeljük, számos helyen olyan hivatkozásokat tettünk a lábjegyzetekbe, amelyek segítenek megérteni azt, hogy milyen környezetben is éltek a skót ősök, és miként hathatott rájuk ez a vad, mégis pompás és gyönyörű táj:
a fordító
