Az 1921-ben megjelent Magyar tükör című elbeszélésgyűjtemény minden sorából, minden oldaláról süt, lángol a Trianon utáni tragédia, az ország nagy része elvesztésének balsorsa. Bármely szegletébe is utazik is Krúdy, bármely természeti jelenséget vagy emberi nagyságot emel ki, Trianon feldolgozhatatlan traumája üt át a sorokon. Ki is mondja: mit hetven év alatt rontott el a magyar, azt legalább hetven év alatt lehet csak jóvátenni. A kesergés és sóhajtozás mellett azonban meg-megcsillan Krúdy anekdotázó kedve, jellemábrázoló ereje: akár az Alföldön, akár Erdélyben, akár a Felvidéken jár. És igazi értéke ez, az egy-egy jelzővel, vagy jelzőhalmozással festett hangulatok, tájak és emberek megragadása, amiért Krúdyt olyannyira szeretjük ma is: egy-egy képe örökre elménkbe vésődik, s olvassuk szórakoztató sorait tovább, csak tovább...
Katt rá a felnagyításhoz
