Lev Tolsztoj: A kozákok epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
A kozákok, férfiak és nők, világa egyszerű, vagyunk mi és vannak ők, a folyó túloldalán. Háborúban állunk, ellenségek vagyunk. Ám ebben a háborúban alig történik valami ténylegesen háborús esemény. Néha a csecsenek – csecsencek, ahogyan Tolsztoj nevezi őket – portyáznak a Tyerek ezen a partján, néha a kozákok amazon. Ellopják egymás jószágát és néha meg is hal valaki. Mert ilyen az élet, ellenségek vagyunk. A történet keretét is egy ilyen „hadi esemény” adja, közben betekinthetünk a Tyerek menti kozák falu mindennapjaiba. Az író hibátlanul pontos, eleven rajzokban mutatja meg a kozákokat, mindennapi életüket. Van benne szerelmi szál is, ahogyan kell.
Ez azonban csak a felszín. Van több mélyebb értelmezési réteg is, olyanok, melyek nekünk szólnak itt a mában.
Az első a megértés végső kudarcát tárja elénk. Olenyin és vele mi is, úgy jön el a faluból, hogy még kevésbé érti ezeket az embereket, mint előtte. Vadnak, idegennek és érthetetlennek látja őket és – ahogyan lenni szokott – ezt személyes kudarcnak éli meg. Az ivás és tréfálkozás mögött folytonosan ott leselkedik a gyors, erőszakos halál, ami elfogadhatatlan „kulturált” ember számára, bár ez a lehetőség valahogyan élénkebbé, kontrasztosabbá tesz mindent, a tájat, a színeket és az embereket is. Minden természetes lesz, igazibb és a meg nem értés pedig tragikusabb.
Végül, ami a mai konfliktusok magyarázatát illeti, láthatjuk, ahogyan egy háború életformává és rituálissá válik, és ezért nem érhet véget. A résztvevők számára nincs másik élet, egyszerűen ez az egy van, ez a normális. A mi és ők feszült dichotómiája önmagában tartja fent a konfliktust. A felek pedig nem akarnak békét kötni, mert el sem tudják képzelni, milyen az. Olenyin azért vall kudarcot, mert egy „jó” ember, aki nem érti a vadságot és az erőszakot, mert magában nem találja őket.
És ez a mi hibánk is. Olvassuk hát a régi, poros könyveket, hátha tanulunk belőlük.
Ez azonban csak a felszín. Van több mélyebb értelmezési réteg is, olyanok, melyek nekünk szólnak itt a mában.
Az első a megértés végső kudarcát tárja elénk. Olenyin és vele mi is, úgy jön el a faluból, hogy még kevésbé érti ezeket az embereket, mint előtte. Vadnak, idegennek és érthetetlennek látja őket és – ahogyan lenni szokott – ezt személyes kudarcnak éli meg. Az ivás és tréfálkozás mögött folytonosan ott leselkedik a gyors, erőszakos halál, ami elfogadhatatlan „kulturált” ember számára, bár ez a lehetőség valahogyan élénkebbé, kontrasztosabbá tesz mindent, a tájat, a színeket és az embereket is. Minden természetes lesz, igazibb és a meg nem értés pedig tragikusabb.
Végül, ami a mai konfliktusok magyarázatát illeti, láthatjuk, ahogyan egy háború életformává és rituálissá válik, és ezért nem érhet véget. A résztvevők számára nincs másik élet, egyszerűen ez az egy van, ez a normális. A mi és ők feszült dichotómiája önmagában tartja fent a konfliktust. A felek pedig nem akarnak békét kötni, mert el sem tudják képzelni, milyen az. Olenyin azért vall kudarcot, mert egy „jó” ember, aki nem érti a vadságot és az erőszakot, mert magában nem találja őket.
És ez a mi hibánk is. Olvassuk hát a régi, poros könyveket, hátha tanulunk belőlük.
Hasonló termékek
1.800 Ft
299 Ft
990 Ft
799 Ft
