A mű igen összetett alkotás: alaptörténetét tekintve epikus munka, a főhős, Dante útját beszéli el a másvilágon, a Pokolban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban, egészen addig, amíg a bűnös, megtévedt ember végül Isten színe elé jut. De hallatlan epikus gazdagság jellemzi a mű részleteit is. Dante a pokol bugyraiban, a purgatórium hegyén vagy a paradicsom fénylő köreiben járva is mindenütt ismerősökkel, ismerős történetek elmondóival találkozik. Rendre megjelennek a költeményben a középkori világtörténelem legnagyobb figurái, elbeszélik életüket, tragédiáikat vagy éppen megdicsőülésüket. Ezek a történetek azonban végtelenül drámaiak is. Alakjait, eseményeit a drámai konfliktusok, a nagy tragédiák formaszerkezetére emlékeztető módon csoportosítja. A híres nagy jelenetek (a fiait megevő Ugolinó vagy a bűnös szerelemben élő Paolo és Francesca stb.) szinte mindegyike önálló dráma, nem is beszélve az egész művet átfogó nagy metafizikai drámáról, az Úr és Lucifer küzdelméről, a pápaság és a császárság nagy párharcáról, az üdvösség és a kárhozat tragikus alternatíváiról. De teljességgel lírai is a Színjáték, hiszen egy lélek történetét mondja el, hatalmas életgyónásnak tekinthető, a megtisztulás, az Istenhez való emelkedés és az emberi fölé emelő nagy szerelem vallomásának. E három nagy réteg még mindig csak a töredékét teszi ki a nagy műnek, amely tulajdonképpen hatalmas világmodell. Belesűrítve mindaz, amit a középkor legnagyobb elméi művészetben, tudományban tudtak, éreztek. Summa jellegű alkotás, amely a legfinomabb művészettel, a legmagasabb rendű versbeszéd szavaival, nagyívű kompozíció teszi arányossá, minden ízében megszerkesztetté a költeményt. (Legeza Ilona)
Katt rá a felnagyításhoz
