Bujtor - Budai - Konrád: Rendszeres őslénytan epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Manapság az őslénytan a virágkorát éli - mondhatnánk. Soha ennyi dinósjáték, mesefilm, ruhadarab, iskolatáska, tanszer stb. nem utalt arra, hogy egykor Földünkön mára kihalt élőlények tapodtak. Az idősebb generációk számára pedig a számos természetfilm- és ismeretterjesztő tévécsatorna ontja az ugyan vegyes színvonalú, de mégis Földünk és a földi élet múltjával foglalkozó filmeket. A fellendülés az 1993-as évben bemutatott Jurassic Park című amerikai mozifilmhez köthető, mely a nagyközönség érdeklődésének középpontjába állította a földtörténeti középkor dinoszauruszait.
A hazánkban az egyetemi felvételikre évente jelentkezők számából képzett statisztikák alapján folyamatosan csökkenő népszerűségű bármely természettudományos tárgy számára jó lenne egy ilyen "hátszél". Igen, lenne, mert nem tapasztaljuk sajnos a gyermekkorban még kedvelt dínók jótékony hatását a pályaválasztás, vagy az egyetemi képzésre jelentkezők számában, vagy színvonalában. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy hazánkban évente igen-igen csekély azok száma, akik olyan munkát találnak, amely az őslénytan művelésével közvetlen kapcsolatban állna. De nem is az a célunk, és ennek a könyvnek sem az a célja, hogy erre készítsen föl bárkit is. Ugyanis az őslénytan tudománya számos egyéb, sokkal nagyobb "felvevőképességű" diszciplína számára szolgál alapozó tárgyként, a megértést segítő, és a tisztánlátást támogató társtudományként. És ebben a funkciójában tárgyunk már ezrekhez jut el kötelező, ajánlott vagy kiegészítő tananyagként.
És milyen érdekes, hazánkban ugyancsak 1993-ban jelent meg az utolsó őslénytani témájú tankönyv Géczy Barnabás tollából. Húsz év nagy idő minden tudomány fejlődésében. Különösen igaz ez az őslénytanra. Számos jelentős tudományos felfedezés született ezen idő alatt, amely jelentősen módosította, szélesítette ismereteinket az őslénytan számos résztudományában.
Célunk nem az volt, hogy az elmúlt húsz év fejlődését figyelembe véve, a legfrissebb adatok alapján "újraírjuk" az őslénytani tankönyveket. Jelen könyv - mint azt az Előszóban kifejtettük - az egyetemi BSc szintű oktatás igényeit szolgáló, de általános célú tankönyv és ismeretterjesztő könyv egyben. Törekedtünk a teljességre, s bár a címe alapján alapvetően rendszertani, azaz a kihalt élő szervezeteket korszerű rendszertan szerint bemutató mű, a háttérként szolgáló ismeretek rövid, utalásszerű bemutatására is kitérünk. Tettük ezt annak érdekében, hogy az olvasónak a szükséges háttérismeretek megszerzéséhez ne kelljen másik könyvet keresnie.
A könyv felépítése az őslénytan történetének bemutatásával, majd a legszükségesebb általános őslénytani ismeret átadásával kezdődik. Ezután következik a rendszeres rész. A rendszertan ismertetését azonban megelőzi az osztályozás, a nevezéktan és rendszerezés fogalmainak körüljárása. Külön kitérünk a természetes és a mesterséges rendszer definiálására, majd az egyes állat- és növénytörzsek kerülnek sorra. Itt azonban kényszerű kompromisszumokat kötöttünk, amennyiben a rendszertani részben a vizsgálat módja szerint mesterségesen fogtunk össze olyan állat- és növénytörzseket, amelyeket a természetes rendszertan szerint nem sorolnánk együvé. Ennek oka az a gyakorlati igény volt, mely ezen a szinten felülírta a rendszertan követelményét és az oktatásnak megfelelő módon, tehát a mikroszkóppal vizsgálható taxonokat egy mesterséges tárgy, a mikropaleontológia fejezetbe gyűjtötte össze.
S mivel elsősorban gyakorlati igényeket elégít ki a könyv, ezért azon ősmaradvány-csoportokat állítottuk a kötetbe, amelyek hazánkban is előfordulnak, és jelentősek. S bár nehezen álltuk meg, ám azokat az egzotikus, kihalt és vitatott rendszertani helyzetű csoportokat, amelyek kutatása ma az őslénytani kutatás élvonalába tartozik, sajnos mellőznünk kellett. A rendszertani részt rövid evolúciós fejezet követi, melyben a kihalásokról is említés következik. Ezek, a rendszeres őslénytant keretbe foglaló fejezetek tehát egységes egészt kínálnak az egyetemi általános alapképzésben résztvevők és a téma iránt érdeklődő művelt és műkedvelő közönségnek egyaránt.
A hazánkban az egyetemi felvételikre évente jelentkezők számából képzett statisztikák alapján folyamatosan csökkenő népszerűségű bármely természettudományos tárgy számára jó lenne egy ilyen "hátszél". Igen, lenne, mert nem tapasztaljuk sajnos a gyermekkorban még kedvelt dínók jótékony hatását a pályaválasztás, vagy az egyetemi képzésre jelentkezők számában, vagy színvonalában. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy hazánkban évente igen-igen csekély azok száma, akik olyan munkát találnak, amely az őslénytan művelésével közvetlen kapcsolatban állna. De nem is az a célunk, és ennek a könyvnek sem az a célja, hogy erre készítsen föl bárkit is. Ugyanis az őslénytan tudománya számos egyéb, sokkal nagyobb "felvevőképességű" diszciplína számára szolgál alapozó tárgyként, a megértést segítő, és a tisztánlátást támogató társtudományként. És ebben a funkciójában tárgyunk már ezrekhez jut el kötelező, ajánlott vagy kiegészítő tananyagként.
És milyen érdekes, hazánkban ugyancsak 1993-ban jelent meg az utolsó őslénytani témájú tankönyv Géczy Barnabás tollából. Húsz év nagy idő minden tudomány fejlődésében. Különösen igaz ez az őslénytanra. Számos jelentős tudományos felfedezés született ezen idő alatt, amely jelentősen módosította, szélesítette ismereteinket az őslénytan számos résztudományában.
Célunk nem az volt, hogy az elmúlt húsz év fejlődését figyelembe véve, a legfrissebb adatok alapján "újraírjuk" az őslénytani tankönyveket. Jelen könyv - mint azt az Előszóban kifejtettük - az egyetemi BSc szintű oktatás igényeit szolgáló, de általános célú tankönyv és ismeretterjesztő könyv egyben. Törekedtünk a teljességre, s bár a címe alapján alapvetően rendszertani, azaz a kihalt élő szervezeteket korszerű rendszertan szerint bemutató mű, a háttérként szolgáló ismeretek rövid, utalásszerű bemutatására is kitérünk. Tettük ezt annak érdekében, hogy az olvasónak a szükséges háttérismeretek megszerzéséhez ne kelljen másik könyvet keresnie.
A könyv felépítése az őslénytan történetének bemutatásával, majd a legszükségesebb általános őslénytani ismeret átadásával kezdődik. Ezután következik a rendszeres rész. A rendszertan ismertetését azonban megelőzi az osztályozás, a nevezéktan és rendszerezés fogalmainak körüljárása. Külön kitérünk a természetes és a mesterséges rendszer definiálására, majd az egyes állat- és növénytörzsek kerülnek sorra. Itt azonban kényszerű kompromisszumokat kötöttünk, amennyiben a rendszertani részben a vizsgálat módja szerint mesterségesen fogtunk össze olyan állat- és növénytörzseket, amelyeket a természetes rendszertan szerint nem sorolnánk együvé. Ennek oka az a gyakorlati igény volt, mely ezen a szinten felülírta a rendszertan követelményét és az oktatásnak megfelelő módon, tehát a mikroszkóppal vizsgálható taxonokat egy mesterséges tárgy, a mikropaleontológia fejezetbe gyűjtötte össze.
S mivel elsősorban gyakorlati igényeket elégít ki a könyv, ezért azon ősmaradvány-csoportokat állítottuk a kötetbe, amelyek hazánkban is előfordulnak, és jelentősek. S bár nehezen álltuk meg, ám azokat az egzotikus, kihalt és vitatott rendszertani helyzetű csoportokat, amelyek kutatása ma az őslénytani kutatás élvonalába tartozik, sajnos mellőznünk kellett. A rendszertani részt rövid evolúciós fejezet követi, melyben a kihalásokról is említés következik. Ezek, a rendszeres őslénytant keretbe foglaló fejezetek tehát egységes egészt kínálnak az egyetemi általános alapképzésben résztvevők és a téma iránt érdeklődő művelt és műkedvelő közönségnek egyaránt.
Hasonló termékek
